Motorbérlés

A motorbérlés relatív egyszerű dolog itt, kb minden 10. helyen találsz kiadó motorokat. A bukósisak használata kötelező, amúgy megállít a rendőr – megbüntetni nem szoktak, inkább beszélgetni akarnak. Mondjuk akkor is megállít, ha minden oké, hogy elmondhassa, beszélt egy külföldivel. De még ők is mosolyognak. Itt mindenki, de tényleg mindenki vidám állandóan. A boltos, a pincér, a rendőr és mindenki, mindig, mindenhol. Mindenki köszön, kedves és figyelmes. Sőt néha túlzásba is esnek, a pincér srác olyan alázatos akar lenni, hogy nem meri letenni a kavét az asztalra és percekig vacakol, hogy melyik oldalra tegye a kanalat és a sótartó jó helyen legyen.

Visszatérve a motorbérlésre. A motor ára általában flexibilis, itt is el lehet osztani az árat, olyan 75% a reális. Mondjuk láttam helyet, ahol csak 50%, de pl a fék necces, vagy nem tartják karban a mocikat. A benzin kb 60%-az otthoninak és bemondásra megy, mennyiért akarsz tankolni. A benzines bácsi is mosolyog.

A közlekedés más dolog mondjuk, ott is jó fej mindenki, de a busz a legerősebb állat. Tehát, ha busz jön, akkor fék, lehúzódik, megvár, túlél. Konkrétan a leszálláshoz néha csak lassítanak, illetve amikor kirepült a csomag hátulról akkor is csak röhögtek mekkora lúzer vagyok. Mindenki laza és mosolyog, kb mindenen. Nincs is okuk túlaggódni az életet, meleg van, banán van, finom és olcsó étel van, tenger van. Tehát kb minden van a boldogsághoz Na jó, lehet ezt európiai szemmel látom ilyen paradicsomnak, de attól még nekem az.

Az utak egyébként kb üresek már estefelé, de bármilyen jól motorozunk is, egy tehén, kecske, kutya, kivilágítatlan gyalogos vagy bicajos bármikor gondolhat egyet és kivág két ház közül, szóval csak óvatosan. Miközben ezt írom, megint itt vannak a majmok, akik múltkor. Akik az erdőben háborúztak este a szállásom mellett és kutyának néztem őket. Azt hiszem valaki lőtt is rájuk

Majmok

Semmit se hagyjunk elöl a szálláson ami mozdítható és elérhető. Rendszerint 6kor kelek. Jön a kis 30 fős majomcsalád és felmérik a terepet mi mozdítható. Valamelyik este a tetőn randalíroztak, úgyhogy a seprű nyelével akartam rendet tenni. Másnap visszajöttek és el akarták lopni a seprűt. Végül megállapodtunk, elvitték a füstölőtartónak használt kókuszdiómat és összetörték a bögrémet. Amúgy a majom nem annyira barátságos, túl közel nem szabad menni hozzájuk. Aranyos, meg kicsi szőrös de állati nagy fogai vannak.

Halászok fotózása

Egyetlen nem túl kedves helyi emberrel találkoztam, aki kissé nyersen akart pénzt, hogy lefotózzhassuk a halászokat. Mondjuk volt benne egy légkör, úgyhogy érthető. De akkor is fura volt.. A következő halászos helyen a srác már kedvesebb volt, ha tehetem adjak már valami kis pénzt, keveset keresnek, egész nap halászgatnak..Nyilván ad az ember, ha kedvesek vele

Fekvés valami ételtől

A tegnapot vízszintben töltöttem. Nem részletezem nagyon, a lényeg az ágy és a mosdó között szaladgáltam kb 5 percenként egész nap és valahogy annyira nem szerettem Sri Lankát. Már megszerettem megint, de a tegnap határozottan nem fog a kedvenceim közé tartozni. Ilyenkor jól jön az Indiából hozott elektrolit (otthon is lehet kapni, meg persze itt is), amit vízhez kell adni és egy ihatatlan de állati egészséges tutti-frutti ízű valamit kapunk. Hidratál és ez a lényeg, nem szeretni kell. Ezt ajánlom mindig legyen kéznél. Ha egyszer elkezdesz sok vizet veszíteni (így vagy úgy ) akkor jól fog jönni, könnyű itt orvoshoz kerülni kiszáradás miatt. Ja és a dedalon életet menthet, legyen nálad.

Halpiac

A halpiac a következő, ami minden faluban van és ahol mindenféle halat láthatsz. A cápától a rájáig, a teknőstől a polipig. Jópár halat pedig sosem láttam még. Mondjuk nem vagyok egy halpiac fetisiszta, úgyhogy ez érthető.

Hikkaduwa

A teknős rezervátum és a vad teknősös part. Hikkaduwa egy álom. Unawatuna az első valahogy nálam, de itt a teknősök kijönnek a partra és a kezedből esznek algát. És kb térdig érnek és hihetetlen. Ha van búvárszemüveged, akkor irány a víz és úszhatsz velük. Hihetetlen! Van még egy teknős farm is a környéken, ahol a kis teknősöket nevelik amíg nagy teknősök nem lesznek. (Erről eszembe jut a kis mókusok kenyérre is kenhetik, a nagy mókusok süteménybe is tölthetik reklám kb 20 évvel ezelőttről )

Családias Rizs és Curry

Minden faluban van néhány helyi család akiknél kb csak egy féle ételt lehet enni: rizs és curry. Na ez az étel, ami sehol sem ugyan az, tehát ha csak ezt eszed amíg Sri Lankán vagy, akkor is kb 100 féle ételt kóstoltál. A rizs az rizs oké. De a curry: dhal (lencse), bab, spenót, kókuszrost, padlizsán, hagyma, répa és ezek keveréke, néha külön, néha együtt, néha külön tálakban, néha egymásra téve. És papadam: kisütött vékony ropogós valami, ami lehet köményes esetleg chillis vagy currys. Egyébként még Indiában sincs pontos leírása annak, hogy mi az a curry. Fűszer vagy maga a keverék esetleg az étel maga.

Nemsokára folytatom

Hiába már harmadszor jöttem Sri Lankára, az érzés, hogy ez maga a paradicsom, csak erősödött. Itt minden megvan, ami ahhoz kell, hogy teljes legyen az életem. Most például valami sakálféle kutya vonyított egyet itt az erdőben. Remek Lássuk, hogy is kezdődött idén. Előre szólok, nem vagyok az a nagy blogolós ömlengős fajta. Igyekszem azért összeszedni mi is történt az első 2 napban az utazás és az érkezés ürügyén.

Az egész úgy kezdődött, hogy a gépem egy órával később indult aztán késett fél órát még pluszban. Mindenki a gépen aki Dubaiba, Kairóba ment, lekéste a csatlakozást, nekem mázlim volt, hogy most nem centizte ki a Turksih és még így is maradt másfél órám, így vehettem vizet 3 euróért Most lőttek egyet az erdőben, alakul az este. Sakál 2. Várom a második lövést.

Visszatérve az induláshoz, már az első gépen szervíroz ételt a Turskish és mivel bejelöltem, hogy vega ételt kérek így szomorúan néztem a többiek parmezános csirkéjét. A cserére azt mondta sztui, hogy “sorry sir” (elnézést uram, de állatira nem adhatok belőle). Úgyhogy maradt nekem a brokkoli és a padlizsán. Megjegyzem a Turkish ételei szerintem a legjobbak a légitársaságok között. Valahogy így nézett ki:

Várakozás Istanbulban

A várakozást próbáltam WiFi-s telefonálással elütni (javaslom mindenkinek a CheapVoipt app-ot ami van IOs-re és Androidra is (http://cheapvoip.com ) ahova, ha feltöltesz legalább 10 dolcsit, akkor 0.02-ért tudsz bárhova telefonálni a világon, az első 10 perc vezetékes telefonra pedig ingyenes. Szóval, ha Istanbulban WiFi kell, akkor hiába mondja mindenki, hogy fizetős – nem az. Menj a Starbuckshoz és mellette van egy Wispotter nevű kütyü, ami leolvassa a beszállákártyádat, majd 2 órát netezhetsz ingyen. Kapsz egy pin kódot, amit ha csatlakozol a Wispotter hálózathoz, akkor kell megadni. Kezdenek megzabálni a szúnyogok és üvölt a sakál, bemegyek a szobába, bár még nem lőttek újra.

A Maldív szigetekre akarok menni

Megállt a gép másfél óra helyett két és félre a Maldív szigeteken. Nem is fűznék túl sok szöveget a képhez – kivéve, hogy megint vonyít valami a erdőben.

Erre 5 év után kell rájönnöm

Istanbul és a Maldív szigetek között hét és fél óra viszonylag gyorsan telt, megnéztem a Marsi c. filmet, már láttam egyszer, nagyon jó   Vetten még 24.5 euróért egy akkumulátoros mobil töltőt. Aztán megtaláltam ezt az ülés alatt a gépen – 5 éve egyszer sem tűnt fel, vagy újdonság. Remélem az utóbbi

Szerezzünk SIM kártyát

Sri Lankára érkezve jó lehetőség az alábbi üzlet – 10 dolcsi 8GB internet vagy 18 dolcsi 28 GB. Szinte akárhova megyek van 3G, a legtöbb helyen 4G. A fent említett cheapvoip appal szinte bárhonnan tudunk fillérekért telefonálni, mindössze egy útlevél másolat kell hozzá. Szóval, ha Sri Lankára jössz, mindenképp szerezz egy ilyet – akár a térképhez, akár telefonáláshoz nagyon jól jön.

Hibridek Kínából

Hozzátartozik az igazsághoz, hogy az első szállást nem örökítettem meg, annyira fáradt voltam, hogy elfelejtettem fotózni viszont, másnap reggelre rendeltem egy taxit, úgyhogy irány a tenger Unawatunánál. Itt jött a meglepetés: a taxis egy hibrid Priusszal jött. Sőt, minden harmadik autó hibrid. Néhány valami ismeretlen márka (VongYongGong és társai), de ez pl eredeti kínai Prius volt – kb 65 lakh-ba kerül, azaz 6.5 millió rupiába, tehát kb 13 millió forintba. Itt elég furán a 100.000-t hívják lakhnak és nem milliókban számolnak, hanem lakhokban. Megjöttek a sakál haverjai és szerintem most kártyáztak egyet, majd csalhatott az egyik, mert durva háború megy. Lövés még mindig nem volt, lehet, hogy csak egy petárda volt, de ki tudja.

Szerintem vegyük meg

A szállást amit kinéztem átvette egy orosz pár a gyerekükkel, aki végigüvöltötte az ott töltött pár percet. A gond inkább mondjuk a volt, hogy négyszeres árat kértek a tavalyihoz képest. De azért megmutatom a mellette lévő házat, hogy legyen viszonyítási alap. (Igen előtte jobbra egy medence van.) Kiderült, hogy ez pedig felújítás alatt van. Kár pedig saját pincérünk lett volna

Csak a kilátás miatt maradok itt

Végül a harmadik hely bejött. Ez a kilátás a szoba erkélyéről (a szobáról meg a helyről később írok, tündér mindenki).

Minden hol jó, de a legjobb kutya

Akárhova utaztam eddig Ázsiában, mindenhol lett egy kutyám. Itt sincs másképp, Ő Lisa. Meg kell zabálni, bár itt nem látszik, de állandóan kilóg a nyelve elöl

Rice and curry my friend (Rizs és curry barátom)

A délután folyamán pénzváltót kerestem, be is mentünk Galléba, ez kb. 10km Unawatunától vissza Colombó felé északra. A pénzváltónál nem mertem fotózni, mert egy muszlim banda barlangjába keveredtem, akik a pénzváltós app középárfolyamánál jobban váltották az eurót, ne kérdezzétek hogyan. Szakáll, kaftán, üveg ablak mögötti pénzszámolás, számológép mindenhol és mindenki fehér pizsama szerű cuccban. Pár fegyver még hiányzott az összhatáshoz. Na jó, mindenki állati jó fej volt, túlzok. Közben csitul a sakál háború.

Holnap megpróbálom nektek lencsevégre kapni a varánuszt, ami itt lakik nem messze a kis folyónál. Az egész helyből amúgy árad a tökéletes nyugalom, senki sem siet sehova, mindenki mosolyog és “everything possible my friend” – azaz minden lehetséges barátom – és igen, az “is” “are” és egyéb nyelvtani szerkezetek jórészt itt hiányoznak, de nincs is rájuk túl nagy szükség. Ezen a helyen lakom tehát most:

Holnap folytatjuk

Eljött ez az idő is, hogy útra kelünk és két hét Sri-Lanka felderítő út után elindulnak az idei túrák.
Először Észak-India Expressz túránk kezdődik Február 24-n, majd Március 8-n a nepáli túra. Mivel ez egy ilyen évad-indító “pilot” poszt, így nem is lövünk le több “poént”, hamarosan jövünk a frissítésekkel
Ezen a linken mindig nyomon követhetiket hol járunk éppen, térképpel együtt – ez egy ilyen újítás féle.
Sri-Lanka pedig felkerül a túratervekhez, 2016 tavaszán, előreláthatólag februárban már jöhettek is velünk, garantáltam autentikus lesz és garantáltan nem utazási-irodás mégis a lehetőségekhez képest olcsó.
A filmünk is folyamatban van, forgattunk már egy csomó vágóképet Indiában, de fő látványosság Sri-Lanka és Nepál lesz. Na jó, nem hagyjuk ki a Taj Mahal-t sem

De lássuk csak, hogy van ez az étkezés dolog Indiában? Nincs rá pontos statisztikánk, de egész biztos, hogy a népesség 50 százaléka az utcán eszik. Mindig és mindenhol táplálkozó, majszoló, falatozó gyerekeket, asszonyokat, férfiakat, és majmokat láthatunk. Nincs olyan, mint Európában, hogy felszállunk a vonatra és várhatunk órákig, míg elérjük a célállomást, és hallgathatja az egész vagon gyomrunk korgását szégyenszemre. Indiában vehetsz ennivalót a vonaton, az állomásokon, a buszokon, a tengerparton, a templomokban, városok utcáiról pedig ne is beszéljünk!

Az indiai gasztronómiának a szinonimája sajnálatos módon legtöbbször a curry, mango chutney, és a chicken tikka (csirke tikka pácolva fűszer keverékkel). Ennél azonban sokkal többről van szó, és mivel egy nagy területű országról beszélünk, a regionális különbségek elképesztőek. Egész más a menü a kókuszdiós, halas Keralában mint a padlizsános, krumplis Rajasthanban. Étkezdékben viszont sehol sincs hiány.

Választhatunk szokványos éttermet (restaurant vagy sokszor hotel néven fut). Ebből is van vega, teljes vega (tojás és tej sincs), és nem vega. Ne legyenek illuzióink, itt a nem vegetáriánus is csak legfeljebb azt jelenti, hogy csirkés étel van a menün. Sőt van halal (vallásilag megfelelő ételfeldolgozás) étterem. Vicces a neve azért na.

Aztán vannak a „samosázók” ahol olajban kisütött krumplival, zöldséggel, hagymával vagy lencsével töltött tészta batyukat lehet falatozni különböző formákban és méretekben. A kedvenc belőle, ha van benne zöldborsó is.

A thalis standokon (a thali többféle ételből álló válogatás, olyasmi mint Spanyolországban a tapas) meg egy nagy fém tálban szolgálják fel az ételt, amin kis mélyedések vannak,ezekből lehet kézzel kilapátolni a finomságokat: szószok, rízs, chapati avagy az indiai kenyérféle, kefír és egy csomó definiálhatatlan és felismerhetetlen szötty. Külön kihívás, hogy kitaláljuk, vajon mit is eszünk.

A legszebb mégiscsak az, amikor banán levélre találnak fel, ez különösen a dél-indiai étkezdékben jellemző.  A grill halak és a kókuszdió szerelmesei itt kellemes perceket szerezhetnek!

Ellentétben a dél-kelet ázsiai országokkal Indiában nincs hiány tejtermékben és erre külön tejboltok vannak, kefírt, joghurtot, sajtot és sokféle tejalapú finomságot árulva. Lassit (joghurtos ital) is az erre külön kijelölt helyen kapunk, egy külön show-műsor keretében köpülik-rázzák össze a sós, mangós, mentás vagy bhang lassinkat ( vigyázat, ez utóbbi cannabist tartalmaz!:))

Pékségek is vannak ám szép számmal, de ne a hagyományos európai péksütiket és kenyereket várjuk itt, mert akkor csalódnunk kell. Az indai pékségek inkább az édes ízek felé hajlanak. Sőt minden arra hajlik, minden édes és mindenben sok pisztácia, kesudió és a szivárvány összes színe megtalálható.

Ha véletlenül pont a mangó szezonban érkeznénk Indiába, akkor már nyugtázhatjuk, hogy érdemes volt megvásárolni a repülőjegyet. Ilyenkor a legtöbb várost elözönlik a mangó shake/lassi készítők, ebből úton útfélen leguríthatunk egy-egy pohárkával. Ha nem szezonban vagyunk ott, ne keseredjünk el nagyon, van azért még szép számmal egzotikus gyümölcs Indiában.

Ha pedig elegünk van a keleti ízekből, beugorhatunk a McDonalds-ba egy chillis-káposztás burgerre vagy egy chicken maharaja-ra, vagy instant pizzára Domino pizzeriákba. Merthogy Indiában minden van…

• 1 nagy tésztaszűrő
• 1 kis tea szűrő
• 1 lime nyomó
• 1 belógatós vízmelegítő
• 1 narancsfacsaró
• 15m karácsonyi izzósor
• 1 szappantartó
• 1 csomag pisztácia
• 4 szúnyogriasztó gyertya
• 2 kisdoboz kókusztej
• 1 konnektor elosztó
• 1 zacskó curd ( kb tejföl-kefír között)
• 1 csomag dió
• 1 csomag édes keksz, helyi pékségből
• 2 aloe vera ital
• 1 0.75L kóla
• 1 minute maid almalé
• 1 doboz 25 db-os tulsi tea
• himalaya herbals sampon
• 2 kis kenyérke
• 1 csomag petrezselyem
• 2 fej hagyma
• 4db narancs
• 4db paradicsom
• 5 chilli paprika
• 10db lime
• 1db gránátalma
• 4 krumpli
• 5 ladyfinger
• 1 nagyobb mangó
• 1 banán
• 2 nasi körte
• 1 nagyobbacska uborka
• 4 répa
• 1 kaliforniai paprika
• 0.25kg pucolt fokhagyma

Van az indiaiaknak egy tipikus fejmozgatása, ami egyszerre jelent igent, nemet, talánt, okét, nemtudomot, bátorítást, bizonytalanságot, és utalhat kijelentésre vagy kérdezésre is – az éppen esedékes jelentését a szövegkörnyezetből találhatjuk ki. Gondolkodtam már rajta, hogy miért nincs skype-hoz indiai fejrázós smiley?

• A krikett kiemelt fontosságú nemzeti sport. Ha krikett van, megáll az élet. Voltam egyszer kórházban Delhiben, kiröhögtek, hogy sorry, ma krikett meccs van, szabadságon vannak az orvosok. Másnap tüntettek és azért voltak szabadságon. De ha krikett meccs van, akkor TV üvöltés van mindenhol, kiabálás és hangos ujjongás/felhördülés a saját csapat nyerése, illetve vesztése esetén.
• Mindenkinek kell munka, látszólag értelmetlen munkakörökben dolgozik az indiaiak jelentős része, tehát mindenhez legalább 3 ember kell. Egy boltban nem túl ritka jelenség egy-egy bóklászó alkalmazott, akinek látszólag semmi dolga, csak lézeng, és pontosan úgy fest, mintha az árukészlet megismerésében nagyjából 4 másodperccel tartana előrébb nálunk. Ha kérdezel tőle valamit, jó eséllyel fogalma sincs, hogy miről van szó, de úgy tesz, mintha tudná, és elirányít egy totálisan másfelé lévő szekció felé, ahol ha megkérdezel valakit, akkor visszairányít a kiindulási ponthoz. Mondjuk volt olyan eset Delhiben a BigBazaar-ban, hogy egy eladó tudta, hogy 3 emelettel feljebb a H sorban van amit keresek, de ez mondhatni muzeális eset.
• Ahhoz képest, hogy India elég hosszú partszakasszal rendelkezik, az indiaiak nem valami fürdős népség. Lányok pl. csak száriban mennek a víz közelébe, a fiúk is sokszor farmerben, mintha félnének a víztől, bár náluk ez inkább ilyen erkölcsi dolog, hogy ne látsszon ki belőlük semmi kihívó. A nagy erkölcsi odafigyelés közepette azért akár az idősebb nők is simán felvesznek olyan szárit, amiből kedvesen kibuggyan a háj hasközépnél.
• Itt a – portugál behatás eredményeként – alapvetően keresztény Goa államban is érezni, hogy jól megférnek a vallások egymás között: hindu, keresztény muszlim, és még számos más vallás jól megtűri a többit maga mellett. A vallási hovatartozás, vagy inkább a hit fontosságának kifejezése kifejezetten komoly dolog. Így születnek az olyan autófeliratok, mint “We belong to Jesus and Mary”. Vallástól függetlenül rendkívül népszerűek a villogó feszületek, keresztek, Ganésa figurák, vagy ezek tetszőleges kombinációja, amit azzal magyaráznak, hogy a pozitív energia így jobban mozog körülöttük.

• Továbbá cégek, magán-intézmények, éttermek nevében szinte kötelező elem valamiféle vallási elnevezés. Szinte minden étterem neve (amit itt nem ritkán hotelnek neveznek, szóval volt egy kis kavarodás eleinte, hogy akkor most ez a hotel valójában étterem vagy esetleg hotel szobával) tartalmaz valami ilyesmit: Shiva, Ganesh, Om, Laxmi, Parvati, stb. Tehát ez teljesen hétköznapi variációkban így néz ki: Om Ganesh Tourist Office, Laxmi hotel, Hotel Shiva Om, Shri Ganesh Guesthouse, Ganesh Break Fast. Igen így elírva. Delhiben van egy turisták által kedvelt hely, kifőzde, kedves, jók az ételek és a menüje szerint “recommended by the lonely plant”, tehát a magányos növény által ajánlott hely. Ami Lonely Planet kéne hogy legyen ugye, a turista kalauz könyvecske. Lényegtelen
• Legalább ennyire fontosak a rövidítések. Mindent rövidíteni kell, lehet, szükséges.

• Minden ami giccs, az itt menő. Színes, fodros, virágos, minden ami nekünk ízléstelen, esetleg ovis. A zene csak ömlengős lehet (vannak kivételek, pl. a mozifilmek zenéi), a ruháikon minimum 5 szín van, a hangok csak üvölthetnek, vagyis minden érzéket megfogó dolog ezerszerese a megszokottnak. Ezért van, hogy innen visszatérve Magyarországra (Európába) úgy érezhetjük: “Ennyit tudtok csak? Ez minden?!” hiszen itt nincs is dugó, nincs is hangos zene, nincs is büdös.
• Az indiai emberek társas lények. Nagyon ritka látvány egy indiai, gyakran párban, kisebb-nagyobb csoportokban járkálnak, szórakoznak, akármi. Elsőre nagyon furcsa látvány, hogy fiúk összekapaszkodva, vagy kézenfogva mászkálnak. Eltartott egy darabig az elején, mire dekódoltam, hogy itt nem a fiú-fiú párkapcsolat nyílt vállalásáról van szó, hanem, hogy ez simán közvetlenség, és hát az intim szféra teljes hiányát is jól mutatja. Nincsenek olyan falak és ridegség az emberek között, mint amit megszoktunk otthon.
• Mindenki mosolyog, és beszélget, és kérdez, és segít. Teljesen normális, ha valaki odajön az utcán, és megkérdezi hogy hívnak, honnan jöttél. Mondjuk a harmincadik which country? (melyik országból jöttél) kérdés már kicsit fárasztó, így bevezettem a ‘china’ választ, elkerülve az újabb kérdést, hogy akarok-e enni, mivel a Hungary és a hungry közkedvelt csere-szó. A ‘china’ elég rövid, tömör és nem nagyon hagy újabb kérdésre lehetőséget.
• A fehér ember egyébként sem olyan sűrű jelenség a kisebb városokban, kevésbé turistás helyeken. Simán előfordulhat mondjuk egy vonatállomáson, hogy az ott megforduló indiaiak speciel még életükben nem láttak fehér embert, vagy legalábbis annyira gyakran, mint havat a tévében. Ez olyan, mintha nálunk egy ufó leszállna és mondjuk piros bőrű embereket látnánk. Szóval állsz ott a peronon, és kb. 200 szempár követi a mozdulataidat. Leplezetlenül, meredten nézve. A bátrabbja közelebb jön, és nézi mit csinálsz. Ha laptop/telefon van nálad, akkor mindenféle szégyenlősség nélkül azt nézi, hogy éppen mi van a kijelzőn. Csak áll és néz. Nem mond semmit, vagy nem kérdez, csak néz meredten. Célszerű hozzászokni, nem bántásból csinálják, csak mint említettem itt nincs magánszféra úgy, mint nálunk, így ez belefér. A meredt visszanézés elijeszti őket.
• A kérdések és válaszokról még egy gondolat. Általában felesleges bármit is megkérdezni, hogy hol található, milyen messze van, hány órakor, stb. Indiai-idő és indai-hely van csak. Tehát kb. mindegy, hogy mi a válasz, valószínűleg nem lesz releváns és túl udvariasak, hogy azt mondják “bocs haver gőzöm sincs”, inkább mosoly és mutogat valamerre. Egyszer egy taxis odaállt mellém és mondta, hogy 100 rupiért elvisz. Mondom, jól van, de hova? Mert én még ugyan nem mondtam egy mukkot se, hogy hova is akarok menni. Itt kellett volna elsütni, hogy ok, irány mondjuk Delhi. Azt hiszem ez Amritsarban volt, az Aranytemplomnál. Aztán simán előfordulhat az is, hogy keresel egy helyet (akár egész városrész is lehet), megkérdezel valaki és elmutogat jobbra. Elindulsz, de valahogy a kisördög nem alszik alapon, megkérdezel valakit, aki igazol téged, hiszen abszolút egy másik irányba mutat. Abba az irányba indulva biztos lehetsz benne, hogy egy kérdezés esetén egy harmadik irányt kapnál, szóval inkább hagyd.

A poszt apropóját az adja, hogy mendegéltünk a motorunkkal és már majdnem elértük Querim beach-et, amikor láttuk, hogy egy munkagép megy az úton, ami kb. olyan széles, mint az út maga, elöl pedig a darus emelőjével egy betontömböt lóbált maga előtt. Sehogyan sem fértünk el mellette. Állt két munkás az út szélén, és amikor látták, hogy mi a helyzet, fütyültek egyet a gépvezető bácsinak, aki rögtön megállt és integetett, hogy mehetünk előre. Hát nem cuki? Nem értem, ez miért veszett ki Magyarországról az utóbbi időben – tisztelet a kivételnek természetesen. De hihetetlen felemelő érzés, hogy egy elhagyatott út szélén álló munkásnak igenis fontos, hogy segítsen valakinek. Összemosolyog a két ember, és mindenki boldog: mi tudtunk haladni, nekik pedig az a három másodperc “késlekedés” nem okozott semmilyen kárt. Sőt. Ha két autó egymás mellé ér egy szűkebb úton, ami egyébként elég gyakori errefelé, ahol a sávokat elég szabadon értelmezik , akkor nincs anyuka emlegetése, vagy dudálás, esetleg koccanás. Mosolygás van, tolatgatás, centizés (közben esetleg a forgalmi helyzetet keresztezi néhány kutya, tehén, nameg robogós), aztán mindenki megy szépen a dolgára. Senki sem szidja a másik felmenőit, egyszerűen vannak helyzetek, amiket meg kell oldani, és kész.

A szokásos áramkimaradás esetén is működő benzin-ár-tábla pedig így fest:

A kevesebb néha több és itt Indiában ez főleg így van. A legegyszerűbb megoldások a legjobbak néha

További nagyszerű élményünk mára, az élni és élni hagyni. Nem elég, hogy itt malac, tehén, kutya, gekkó megél szépen egymás mellett és senki sem bántja őket, a még egy pálmafát sem vágnak ki azért mert útban van – legalábbis itt a nagyvárosoktól távol mindenképp. Inkább körbeépítik a házzal, úttal, bármivel, de szépen otthagyják élni azt a pálmafát is, hamár odateremtődött, nincs semmi joguk átszabni a dolgokat. És milyen jó is ez…

A harmadik apropó a poszthoz egy kis kobra. Sétáltunk azon a bizonyos Querim beach-en, ahol egy teremtett lélek sem volt rajtunk kívül. Az utolsó pillanatban vettük észre a homokban a már elég szépen felágaskodott kobrát. Hihetetlen szerencse, hogy észrevettük, végződhetett volna csúnyán is az eset. Mondjuk 4 év alatt, amióta Indiába járok, ez volt az első eset, hogy bármilyen veszélyes állattal találkoztam, szóval az esélye – még ha van is – nagyon kicsi, a lakott területeken (már csak az állandó mozgás, a sok robogó, a rengeteg kutya miatt is) nem látni ilyen veszélyes állatokat.

Hazafelé a kis falvakon keresztül pedig tényleg az dzsungelben érzi magát az ember. Valami ilyesmi látvány fogadott minket:

Az indulás előtti éjszaka a laptopom megadta magát. Már egy héttel előbb is voltak gondok, tönkrement az alaplap és mivel híján voltam az időnek, így az új gépbe való fájdalmas beruházást választottam. Ezt követően jött az újabb meglepetés: valami ismét kipurcant a gépben, méghozzá az SSD, úgyhogy újabb szerelős órák következtek hajnal 4-ig, amikor is reggel 7-kor kellett kelni, hogy induljunk a reptérre. Ilyenkor nem szabad ugye feltenni azt a mondatot, hogy “mi jöhet még?”, mert tuti valami tízszer akkora dolog fog beütni.

Az út a reptérre mondjuk úgy, eseménytelen volt ( a laptopos mizériához képest kb csak egy lezuhanó gép lett volna nagyobb sokk). Becsekkolás, csomagok szétszedése, párszori nekifutás, hogy csipogás nélkül átjussunk a biztonsági átvilágításon (mert persze mindig maradt egy öv vagy fémpénz a kicsit kialvatlan állapotunknak köszönhetően).

Az isztambuli reptér mindig elvarázsol. Hatalmas, ezernyi ember, mégis minden szervezett, pontos ÉS mosolygós, kedves eladók vannak mindenhol (ugye nem kell részleteznem ez miért külön jó érzés). Itt jött egyébként egy nagy felismerés: a laptop táska otthon maradt, úgyhogy egy 32 eurós laptop táskába beruháztam, ami 1mm-el kisebb, mint a hátizsák. Szóval macerás minden alkalommal, amikor ki kell venni a táskából.

Ahogy lenni szokott szinte minden messzi repülőúttal (legalábbis velem), mindig van az 5 méteres körzetemben 1-1 kisgyerek. És ezek sírnak. Általában. Néha egyéb dolgot is végeznek, ami hát, hogy úgymondjam nem kellemes. Szagilag. Na értitek… Ezt ellensúlyozta, hogy a Turkish Airlines ételei és kiszolgálása elsőrangú. Nem véletlenül utazom velük, amikor csak lehet. A székek kényelmesek, mosolyognak a stewardessek, finom az étel, mindenre van megoldás. Egyszóval ötcsillag.

Így telt a cirka 6-7 órás út, hajnal 5-re pedig Mumbaiba értünk. Itt már megcsapja az embert a helyi hajnali 20 fokos meleg, ami szokatlan, de mégis kellemes a budapesti nagykabátos időjárás után. Első utunk a csomagok felé vezetett, ahol mintegy fél órát vártunk, mint kiderült hiába. Ugyanis valaki volt olyan kedves, hogy a poggyász-szalag túloldalán már leszedte a csomagokat és pont takarásba is tette, hogy véletlenül se vegyük észre. Tehát ott állunk fél órája, a szalag megáll 5 percenként majd sípolva újraindul, emberek tolakodnak, csomagok feltorlódnak, de a miénk sehol. Végül is véletlenül sétáltam csak át a túloldalra, és láttam meg, hogy a két hátizsák ott várakozik félretéve. Köszönjük.

A csomagokkal célbavettük a másik reptérre tartó kisbuszt, ahol be kell mutatni a repjegyet Goára. Ez az a jegy, ami nem volt nálam két évvel ezelőtt, és ezért akkor nagyondrágán helyi taxival kellett átmennem. A kisbusz felé vezető folyosón van egy röntgen a csomagoknak. Olyan simán átsétáltam kérdés nélkül, mint a huzat. Senkinek nem tűnt fel. Jó hely India, Everything possible my friend. Minden lehetséges barátom, és igen, így, helytelen angollal.

A Goára tartó repülőre várás 6 óráját nagyjából alvással töltöttük, szigorúan “láb a csomagokon” módban – fő a biztonság, de nem valószínű, hogy elvitték volna, a helyiek például nyugodtan otthagyták a telefonjaikat a töltőoszlopoknál. Aztán a repülőút szintén eseménytelen volt. Megismerkedtünk egy német nővel, aki kölcsönadott 500 rúpiát (kb.  1600ft), hogy együnk egy 3 fogásos ebédet a repülőút folyamán. Vicces ár a hazai árakat tekintve, főleg, hogy finom is volt az étel.

A reptéren már várt Viju (vidzsu), az évek óta különbejáratú taxis barátom, majd a német nővel (a repülőn kölcsönadott pénzért cserébe elvittük Anjunáig) együtt elindultunk Arambol felé, ahol a következő 2 hónapot töltjük majd. A reptérről 70km-nyi taxi cirka 6000Ft.

Megérkezésünk a szállásra tartogatta a következő meglepetést: nincs asztal, csak székek. Azóta se sikerült orvosolni a problémát, marad a függőágyban és a matracon dolgozás. Update: szerzett a tulaj barátom bontatlan műanyag asztal, zseniális érzés nem csak függőágyból dolgozni.

Az indiai SIM kártya intézés viszonylag egyszerű volt, mindössze 2 fénykép és egy vízum+útlevél másolat kell hozzá, illetve 3 nap, mire sikerül aktiválni a kártyát. Utána jönnek a kellemes meglepetések: 500 rúpia a kártya (1600 ft), ebből 350 lebeszélhető (1250 ft) és benne van 1GB 3G-s internet. Hogy mennyire is elég ez a kezdő mobilinternet? 1 hét alatt, facebookozással és fotófeltöltéssel sikerült 300MB-t elhasználni. Szeretjük Indiát eléggé.

A napok nagyjából ugyanúgy telnek: munka egy kávézóban vagy otthoni függőágyban, délután futás és edzés a parton – néha fürdéssel egybekötve, estefelé főzés vagy vacsora valahol, és egy kis munka ismét. Van különbejáratú wifi hálózatunk (TP 3020 internet megosztó nagyon jól jön, a Reliance mobilinternetes stickjét gond nélkül ossza szét wifin, zseniális. Ez az a stick ugye, ami egész Indiában használható és nincs roaming díj. Ez elég hasznos tulajdonság egy 4 hónapos út alatt).

Néhány ár kedvcsinálónak:

• Reggeli: 2 jegeskávé, 2 hummusz chapati = 320 rúpia, 1140 ft
• 1kg vegyes garnéla és királyrák: 400 rúpia, 1430 ft
• 1 Albertkekszre hajazó helyi keksz: 10 rúpia, 35 ft
• 1 kis zacskó Lays chips: 10 rúpia, 35 ft
• Mobilinternet stick: 2000 rúpia, 7000ft
• 10GB internet-feltöltés: 1100 rúpia, 3930 ft (30 napig érvényes)
• Alma-répa-cékla gyümölcslé frissen facsarva (3dl):  70 rúpia, 250 ft
• 1L benzin: 70 rúpia, 250 ft
• Motor bérlés 1 hónapra: 4000 rúpia, 14000 ft
• Komplett ebéd vagy vacsora: kb 120-160 rúpia, 430-600 ft.

Tehát a listánk 2 főre (1 fiú, 1 lány):

Feladós csomag – hátizsák 2db, 60-70L
Kézipoggyász – kis hátizsák 2db, 30L

Ruha

• túracipő
• fürdőruha
• fejenként 2-3 fehérnemű
• 1-1 pár zokni
• póló 2-3db fejenként
  
• saru/papucs
  
• kendő
• koszolható nadrág
  
• kapucnis pulcsi
• váltás póló

Pipere

• fogkefe, fogkrém
• alvómaszk
• arckrém
• 10-es papírzsebkendők
• intim törlőkendő
• füldugó (6 pár – sokat viszünk, könnyű elhagyni…)
• Labello
• gyógyszerek: migréngyógyszer, orrspray, szemcsepp, ragtapasz, fájdalomcsillapító
• kézfertőtlenítő zselé
• reszelő, sarokreszelő
  
• körömolló
• mini hajszárító
• dezodor
• fogselyem
• parfüm
• sampon
• fülpiszkáló
• betét, tampon, női dolgok
  
• borotva, cserélhető fejjel
• hullámcsatok
• napolaj
• szemöldökcsipesz
• gyógyszerek: bolus adstringens (bélfertőtlenítő), samarin (emésztési problémákra), sinol (fejfájás ellen), neomagnol (vízfertőtlenítő), migrén gyógyszer, flector (ízületi fájdalomra), térdvédő, 1-2 szem fájdalomcsillapító, bactroban (antibiotikumos bőrkenőcs).
  

Egyéb

• könyv, rejtvény, társasjáték (amit csak lehet, elektronikus formában)
  
• útlevél
• iratok másolatai, 10 db (jogosítvány és és útlevél – a vízumot tartalmazó oldal is kell külön, mindez egy lapra másolva)
• fejenként 5db igazolványkép
• repülőjegyek kinyomtatva
• övtáska
• simítózáras zacskók (ha a kézipoggyászos folyadékokat ebben tároljuk, repülőtéri ellenőrzéskor sokkal gyorsabban haladhatunk)
• pénz
• bankkártyák
• szemüveg, napszemüveg
• nyakpárna
• műanyag rögzítőbilincsek, plusz a feladott táskára is teszünk
• kolbász
• pálinka
• pirospaprika
• ceruzák, tus (rajzoláshoz)
• mini varrókészlet
• hálózsák
• szúnyogháló
• bicska

Tech cuccok

• Saját telefonjaink
• Fényképező és objektív
• Fejhallgató zenéléshez
• Midi controller (zenéléshez)
• Fülhallgatók
• Pendrive-ok (8 és 16 GB-os)
• Füzet és toll
• Memória kártyák 2x32gb (kamera és fényképező)
  
• 2db microSD átalakító
• 2db SIM kártya átalakító – nano, micro, sima
• 1db hazai SIM kártya
  
• GoPro kamera és alkatrészei
• HDD: backup, backup2, adattárolásra 2db, USB-s tokokban
• Laptopok szivacs táskában
• 2x2GB tartalék RAM laptophoz
• iPad (elektronikus könyvolvasóként, játék, netezés)
• Töltők: telefon, laptopok, fényképező töltők
  
• Bluetooth billentyűzet és trackpad
• Wacom tábla (rajzoláshoz)
• Laptop külső védőborítás és aljzat takarók (hogy ne menjen por a résekbe)
• Kábelek: microUSB 2db, miniUSB 2db, Ipad kábel, telefon adatkábel, USB hosszabbító 2db
• Minidisplay-vga átalakító (arra az esetre, ha a laptopot külső monitoron használnánk)
  
• USB elosztó és táp
• Mini UTP kábel
• Hangszóró
• Csavarhúzók + markolat (laptop javításhoz)
  
• Fejlámpa
• Elemlámpa+töltő
• Mobilinternet stick (Reliance indiai mobilinternet stick, 10GB 1000 rúpia/hó)
  
• Mobilnet megosztó (TP-Link MR3020) és táp
• Ultrahangos kutyariasztó (a kóbor kutyák miatt jól jöhet)
  
• Oldschool mobilok és töltők az utazóknak (azért használunk régi telefonokat, hogy biztosan ne lopják el Indiában)