Ízek, imák, szerelmek… ez Indiára különösen érvényes, de talán a tükörfordítás még kifejezőbb: eat, pray, love avagy egyél, imádkozz és szeress! Mert hát valljuk be, mindegyiket jó űzni, és ha nagyon bölcsek és szofisztikáltak akarnánk lenni, megállapíthatjuk, hogy ezek lennének létünk alapjai Indiában és máshol is.
De lássuk csak, hogy van ez az étkezés dolog Indiában? Nincs rá pontos statisztikánk, de egész biztos, hogy a népesség 50 százaléka az utcán eszik. Mindig és mindenhol táplálkozó, majszoló, falatozó gyerekeket, asszonyokat, férfiakat, és majmokat láthatunk. Nincs olyan, mint Európában, hogy felszállunk a vonatra és várhatunk órákig, míg elérjük a célállomást, és hallgathatja az egész vagon gyomrunk korgását szégyenszemre. Indiában vehetsz ennivalót a vonaton, az állomásokon, a buszokon, a tengerparton, a templomokban, városok utcáiról pedig ne is beszéljünk!
Az indiai gasztronómiának a szinonimája sajnálatos módon legtöbbször a curry, mango chutney, és a chicken tikka (csirke tikka pácolva fűszer keverékkel). Ennél azonban sokkal többről van szó, és mivel egy nagy területű országról beszélünk, a regionális különbségek elképesztőek. Egész más a menü a kókuszdiós, halas Keralában mint a padlizsános, krumplis Rajasthanban. Étkezdékben viszont sehol sincs hiány.
Választhatunk szokványos éttermet (restaurant vagy sokszor hotel néven fut). Ebből is van vega, teljes vega (tojás és tej sincs), és nem vega. Ne legyenek illuzióink, itt a nem vegetáriánus is csak legfeljebb azt jelenti, hogy csirkés étel van a menün. Sőt van halal (vallásilag megfelelő ételfeldolgozás) étterem. Vicces a neve azért na.
Aztán vannak a „samosázók” ahol olajban kisütött krumplival, zöldséggel, hagymával vagy lencsével töltött tészta batyukat lehet falatozni különböző formákban és méretekben. A kedvenc belőle, ha van benne zöldborsó is.
A thalis standokon (a thali többféle ételből álló válogatás, olyasmi mint Spanyolországban a tapas) meg egy nagy fém tálban szolgálják fel az ételt, amin kis mélyedések vannak,ezekből lehet kézzel kilapátolni a finomságokat: szószok, rízs, chapati avagy az indiai kenyérféle, kefír és egy csomó definiálhatatlan és felismerhetetlen szötty. Külön kihívás, hogy kitaláljuk, vajon mit is eszünk.
A legszebb mégiscsak az, amikor banán levélre találnak fel, ez különösen a dél-indiai étkezdékben jellemző. A grill halak és a kókuszdió szerelmesei itt kellemes perceket szerezhetnek!
Ellentétben a dél-kelet ázsiai országokkal Indiában nincs hiány tejtermékben és erre külön tejboltok vannak, kefírt, joghurtot, sajtot és sokféle tejalapú finomságot árulva. Lassit (joghurtos ital) is az erre külön kijelölt helyen kapunk, egy külön show-műsor keretében köpülik-rázzák össze a sós, mangós, mentás vagy bhang lassinkat ( vigyázat, ez utóbbi cannabist tartalmaz!:))
Pékségek is vannak ám szép számmal, de ne a hagyományos európai péksütiket és kenyereket várjuk itt, mert akkor csalódnunk kell. Az indai pékségek inkább az édes ízek felé hajlanak. Sőt minden arra hajlik, minden édes és mindenben sok pisztácia, kesudió és a szivárvány összes színe megtalálható.
Ha véletlenül pont a mangó szezonban érkeznénk Indiába, akkor már nyugtázhatjuk, hogy érdemes volt megvásárolni a repülőjegyet. Ilyenkor a legtöbb várost elözönlik a mangó shake/lassi készítők, ebből úton útfélen leguríthatunk egy-egy pohárkával. Ha nem szezonban vagyunk ott, ne keseredjünk el nagyon, van azért még szép számmal egzotikus gyümölcs Indiában.
Ha pedig elegünk van a keleti ízekből, beugorhatunk a McDonalds-ba egy chillis-káposztás burgerre vagy egy chicken maharaja-ra, vagy instant pizzára Domino pizzeriákba. Merthogy Indiában minden van…
