Indiai érdekességek 2. rész

• Külföldi utazás előtt az emberek többségének azért eszébe jut megtanulni, az alapvető köszönési formákat kiegészítve még az alapszókincs egy-két hasznos szavával. Indiában ezzel gondban vagyunk, hiszen bár a hivatalos nyelv a hindi és az angol, mégis össznemzeti nyelv nincs az országban. Nem akarunk nagyon belemenni a lingvisztikába, mindenesetre jó, ha tudjuk, hogy a hindi és az indiai nyelvek 73%-a az indoárja nyelvek csoportjába tartozik, viszont a déli részeken beszélt nyelvek a dravida nyelvcsaládba tartoznak ezek pedig köszönő viszonyba sincsenek a hindivel. Regionálisan még 15 nyelvet ismernek el hivatalosan, de összesen 1652 nyelvet beszélnek! Hát, így hogyan lehet így megtanulni a hellosziaköszit?
• Ha valakit megkérdezünk, hogy mi India vallása, egész biztosan rávágja, hogy a hinduizmus. 80%-ban ez igaz is, viszont a muszlimok bizonyára felhúznák erre az orrukat, ugyanis van csekély 177 millió ember az országban, aki az iszlámot követi. Szép számmal akadnak még egyébként keresztények az angol kolonizáció maradványaként (azért itt egy finom kis egyvelegről beszélhetünk, képzeljük csak el, amikor a kereszténység találkozik a kasztrendszerrel…), a Himalájához közeledve pedig a buddhizmus is gyökeret vert, erre van Lumbini is, Buddha születési helye, bár ez eredetileg Indiához tartozott, ma már Nepálban fekszik.
• Az indiai közlekedési szabályokat nagyon egyszerűen össze lehet foglalni: nincsenek! Az egyetlen fontos dolog, amit meg kell tanulni, az hogy dudálj, még hozzá jó hangosan. Dudálj, ha előzöl, még ha egyébként nem is lehet és jönnek is szemben, dudálj, ha megelőznek, és neked ez nem tetszik, dudálj, ha elindulsz vagy megállsz, vagy kanyarodsz, esetleg fékezel, vagy elhalad előtted egy gyalogos vagy egy szent tehén. Ez annyira egy megszokott formula, hogy egyes teherautók hátuljára rá is van írva, hogy HORN OK PLEASE magyarul: dudálj kérlek, ezzel jelezve az előzési szándékot. Ha mégis vennénk a bátorságot, hogy magunk ülünk a volán mögé, készüljünk fel a súlyosan kaotikus viszonyokra, és arra, hogy baloldali közlekedés van itt is, mint Angliában (ne izguljunk túlságosan, ha ezt az apróságot elrontjuk, nem fog sokkal nagyobb közlekedési zavarokat okozni).
• Nagyon sok állattal találkozhatunk India utcáin. Kutyák, macskák rengetegen tolonganak, a legfurcsább nekünk nyilván a sok szent tehén. Ne az európai békés bocikra gondoljunk itt, hanem a jól megtermett indiai tehénfajtákra, ezek marmagasságukban ugyan felmúlják, kilóban azért nem verik európai rokonaikat. Mondhatni elég vékonykák szegények, nem nagyon van rajtuk hús, kedvenc elfoglaltságuk pedig a kukázás, nyilván ez a fő élelemforrásuk is. Bár az indiaiaknak elvben tisztelni kéne őket, ennek a tiszteletnek nyomát se látni, amikor szidalmazzák őket, dudálnak rájuk vagy bottal ütögetik őket, ha rossz helyre tévednek, vagy netalántán beállnak egy kereszteződésbe.
• Szintén a gyarmatosításról maradt meg a kötelező iskolai egyenruha. A legváltozatosabb és legmenőbb suli egyenruhákat láthatjuk az összes gyereken az egész országban általános iskolától az egyetemekig.
• Mahatma Gandinak és Indira Gandinak semmi köze egymáshoz, nem is rokonok, nem férj és feleség. Mahatma Gandi a híres jogász, politikus, spirituális vezető, Indira Gandhi pedig egy politikus nő volt. Közös vonás a politikai karrier, és hogy mindketten sajnálatos módon merénylet áldozatai lettek.
• Indiában rengeteg az ellenőr és kontroll szervezet. Sőt, még az ellenőröknek is van ellenőre. A bank automatánál is van egy egyenruhás ellenőr, aki felügyeli, hogy egyszerre csak egy ember használja a fülkét. A buszokon külön jegyszedő van, egy vagy két ember minimum. A repülőtéren biztos, ami biztos legalább négyen ellenőrzik le a beszállókártyádat.
• Az ország nemzeti fája a banyan fa. Ez egy fügefafajta, csüngő, földig érő léggyökerei az indiai nép egységét szimbolizálják. Minden falunak, településnek van egy ilyen fája, nagy kiterjedésű koronájával óriási területet képes beárnyékolni. Állítólag Buddha is egy ilyen fa alatt világosodott meg. Általában mindig egy másik fán él, azonban nem élősködő.
• Azt gondoljuk, hogy Hollywoodnak van a legnagyobb forgalma filmgyártásban? Nagyot tévedünk, kérem szépen. Az éves film produkciók gyártásában India, vagyis Bombay viszi a pálmát, közismertebb nevén a bollywoodi filmek. Ha szeretnénk kipróbálni látogatásunk alkalmával az itteni filmipart, senki nem fog benne megakadályozni, sőt! Bombay olyanmértékben árasztja a filmeket, hogy állandóan szükség van vendég statisztákra. Elég csak a városban végigsétálnunk, bizonyára leszólít egy-két fejvadász, vagy ha nem lennénk szerencsések, kérdezzük meg hotelünk recepcióján, hogy mikor lehet forgatásra menni. Ezáltalában egész napos elfoglaltságot jelent, ételt adnak és busszal ki is visznek a filmgyárhoz (1-2 órás útra számítsunk Bombay nyomornegyedein keresztül), valamint egy csekélyke pénzbeli juttatásra is számíthatunk, amiből talán ki tudjuk fizetni aznapi szállásunkat. Nagy karrierről azért ne álmodozzunk, ha csak nem vagyunk egzotikusan indainak kinézők és nem tudjuk magunkat irtó klasszul 100 emberrel egyszerre szikronban rázni, és első osztályúan könnyezve drámázni. A bollywoodi filmek 99% romantikus musical, a műfajnak megfelelő színvonallal ellátva.
• Az ország éghajlatát a monszun határozza meg. Ezért tulajdonképpen 6 évszakot különböztetünk meg: tavasz, nyár, ősz, tél, nyári monszun, téli monszun. Tévhittel ellentétben a monszun nem magát a csapadékot jelenti, hanem a szelet. Így hát nem ismindegyik monszun szél hoz csapadékot. A nyári monszun, ami a tenger felől a szárazföldre tart, bő esőzéssel jár, ez júniustól szeptemberig tart. A téli monszun ezzel ellentétben a szárazföld belsejéből érkezik, tehát száraz légtömegeket hoz, novembertől februárig. A hőmérséklet, mivel trópusi országról beszélünk, általában jó magas. Azért nagyon meglepődhetünk, ha magasabb szélességi körökbe utazunk tél idején, itt tud hideg is lenni, különösen az éjszakák. Mivel India elég nagy kiterjedésű ország, a klíma erős eltéréseket mutat a domborzatnak és földrajzi szélességnek megfelelően.

Kommentek