Indiai körutazásunk egyik legszínesebb “kis”városa MYSORE. Nyugodtan mondhatom, minket rabul ejtett: templom, szobor, tó, piac, fűszer, füstölő, illóolaj, selyem………
A város megalakulása többezer évre datálható vissza, egy történelmi mítoszig, mely szerint ez volt az a hely, ahol Chamundi istennő végzett Mahishasura démonnal, Mysore addigi királyával. A dombot (Chamundi Hills), melynek átlagos magassága 1000 méter, az istennőről nevezték el, s tiszteletére egy templomot emeltek a tetején.
A templom közelében megtalálható a démon színes szobra is:
A Chamudeshwari templom eredeti szentélyét a 12. században emelték a Hoysala dinasztia uralkodása alatt, míg a tornyot valószínűleg később – a 17. században – , a Vijayanagar uralkodócsalád építette. A templom bejáratánál egy faragásokkal gazdagon díszített, 7 emeletes Gorupát (monumentális torony, elsősorban a dél-indiai templomokra jellemző) találunk,
a szentélybe lépve pedig Chamundi istennő szobrát, melyről azt tartják, hogy aranyból készült.
Innen fentről gyönyörű panoráma tárul elénk a városra, láthatjuk a lóversenypályát, a Lalita Mahal palotát, a Mysore palotát és a város legszebb tavát, a Kukkarahalli tavat.
Ezer lépcső vezet fel a templomhoz, s a nyolcszázadik lépcső magasságában egy apró Shiva templomnál vehetünk menedéket, vele szemben pedig egy hatalmas gránit Nandi (Shiva szent bikája) szobrot helyeztek el (mely 24 láb hosszú és 15 láb magas), bronz csengőkkel a nyakában.
A felfelé vezető úton, és a Chamundeshwari templomnál is számolnunk kell a majomcsaládok kíséretével, s néha azzal is, hogy megpróbálnak elcsenni ezt-azt a turistáktól.
Érdemes egy kis időt eltölteni a Mysore Palotánál is. A hatalmas kertbe vezető bejárat előtt indiai árusok hada próbál eladni a turistáknak szantálfa-legyezőt, kis faragott dobozkákat, képeslapot, bokaláncot…még állszakáll és bajusz is fellelhető itt, amire ugye feltétlenül szükségünk van (;
A palotát a 14. században emelték, a Wodeyar-dinasztia ideje alatt, melyet a történelem során többször leromboltak és újraépítettek. A mostani konstrukció alapjait 1897-ben fektették le, s 1912-ben fejezték be az építést. Később, 1940 körül bővítették további részekkel .
Gazdagon faragott rózsafa ajtókon keresztül léphetünk az épületbe (néhány helyen elefántcsont berakással), ahol a királyi család személyes használati tárgyait láthatjuk: faragott ékszerdobozkákat, márványszobrokat, családi festményeket, melyek az idők során kicsit vesztettek eredeti fényükből, de így is csodaszépek.
Mysore híres jó minőségű selyméről, füstölőiről és olajairól is.
Mindezeket egy hatalmas piacon szerezhetjük be, s ha elég kitartóak és türelmesek vagyunk, még azt is megnézhetjük hogyan készítik sajátkezűleg a füstölőket (:
Könnyen feloldódhatunk a piac nyüzsgő szín- hang- illatkavalkádjában, ugyanis a fent említett dolgokon kívül beszerezhetünk itt természetes (csak növényi) festékporokat,
elbóduhatunk a virágpiac illatától, ahol zsákszámra állnak a rózsaszirmok,
a zöldségpiac ezerszínű friss zöldségeinek és gyümölcseinek látványától,
de találunk régiségboltot, háztartási eszközöket áruló standokat, és az indiai nők számára elmaradhatatlan bizsuk is tonnaszámra fellelhetők (:
A jóga iránt érdeklődő fiúk-lányok számára is érdekes lehet a város, ugyanis innen indult útjára az ashtanga jóga, minek következtében a városban több jóga center is található. A kurzusok általában hónapokat vesznek igénybe, tehát ha valaki komolyan gondolkozik rajta, hogy a gyökereknél kezdje a tanulást, érdemes hosszabb időre tervezni Mysore-ban.
