A pár napos nyüzsgés, piaci forgatag, kitartó alkudozás után India teljesen más arcát ismerhetjük meg egy hosszú út után, de bőven megéri. Bemutatkozik: HAMPI
A város neve a ‘Pampa’ névből eredeztethető – így hívták régen a Tungabhadra folyót, melynek partján Hampi épült.
Az első települések megjelenése ezen a vidéken egészen az első századig datálható vissza. Egy ősi sziklaváros, hatalmas kősziklákból összetorlódott hegyek, sziklatemplomok és piacterek.
Első pillantásra magával ragad a látvány, habár a Hampi bazaar-nak nevezett főutca erősen tükrözi az egyszerű, nomád élet jegyeit…de ha az ember hajlandó felmászni a hegytetőre, hogy elmerüljön a naplementétől vörösben tündöklő város varázsában, biztosan visszavágyik majd, egyszerűség ide vagy oda (;
Az emberek maximálisan kihasználják a természet adta lehetőségeket. Mi lehet relaxálóbb egy folyóparti borbély-látogatásnál, mikoris a természet szépsége tökéletesen elfeledteti velünk a nyakunkon cikázó pengét? (;
A város legfőbb bevételi forrása a mezőgazadaság. Ezt egészíti ki a Virupaksha templom, és néhány kisebb helyi szentély támogatása, valamint a turizmusból származó javak. Néhány évvel ezelőtt felfedeztek vasérc- és mangánlelőhelyeket, azóta ezek bányászata is jelentős, főleg az ásványok megnövekedett világpiaci kereslete óta.
Virupaksha temple
A művészet és építészet mindig jelentős szerepet játszott a város életében. Az összes uralkodó nagy pártfogója volt a művészetnek és a vallásnak, általában a kedvenc istenüktől vették át neveiket.
Átkelve a folyón eljutunk Anegondi városrészbe, mely a térség fővárosa volt Hampi előtt.
Valójában ez volt a magja annak az apró királyságnak – a Vijayanagar birodalomnak – amely később kiterjesztette hatalmát Dél-Indiában.
Ezen a részen is sok látnivaló van, bár az épületek és a várost körülvevő erőd nagy része már romokban hever. Csendesebb, nyugodtabb hely ez Hampinál, rizsföldekkel, kis éttermekkel, kanyargós országúttal…érdemes biciklit vagy robogót bérelni és bejárni minden kis zegzugát, a Majomistennek szentelt templomtól a vízesésekig, s útközben bepillantani a helyiek életébe – akik mindig örömmel fogadják a külföldieket.
